Ha az embernek gyerekei vannak, akkor mindig fel kell készülnie arra, hogy bármi megtörténhet. Sajnos az idei nyaralás alatt is így jártunk. Összesen két hetet tudtunk csak nyaralni idén, mert a férjem csak ennyi szabadságot kapott. A Balatonnál, Máriafürdőn béreltünk ki egy kis nyaralót, ahol tíz napot töltöttünk el. Eleinte jól indult a dolog, aztán az egyik este váratlan dolog történt. Dani fiam csak feküdt a kanapén, étvágya sem volt és éreztem rajta, hogy valami probléma van vele. Odamentem hozzá, megpusziltam a homlokát és észrevettem, hogy lázas. Persze volt nálam lázmérő, hiszen egy anyának mindenre fel kell készülnie.

Megmértem a lázát, 38,5 fokot mutatott, szóval meg kellett kezdenem a lázcsillapítást. Szerencsére az évek alatt már kitapasztaltam, hogy kinek melyik lázcsillapító hat a legjobban. Sári lányomnál a Kalmopyrin hat a legjobban, a férjemnek az Rubophen a legjobb, nekem pedig a Coldrex a leghatásosabb. Danin próbáltam már mindegyiket, de neki egyik sem vált be igazán. Hiába tízéves már, ha belázasodik, akkor mindig úgy állok felette, hogy most mit csináljak, hiszen eddig egyik gyógyszer sem vitte úgy le a lázát, mint a család többi tagjának. Szerencsére múltkor vettem a patikában Nurofent is és elhoztam magunkkal a nyaralásra biztos ami biztos alapon, szóval gondoltam, hogy most ezt adok Daninak, hátha végre meglesz a számára legmegfelelőbb lázcsillapító.

Miután beadtam neki a gyógyszert, bevizeztem két törölközőt, az egyiket a homlokára tettem, a másikat pedig a bokáira, közben pedig vártuk, hogy hasson a lázcsillapító. Sárit vacsora után a férjem bevitte a sétáló utcába mert már délelőtt megígértük a gyerekeknek, hogy az estét szuvenír nézegetéssel töltjük. Persze szegény Dani nem volt olyan állapotban, hogy el tudjon menni, szóval mi betegeskedős, anya-fia estét tartottunk. Bekapcsoltuk a tévét, néztünk egy kis Comedy Centrált, közben pedig simogattam a fejét, hogy jobban érezze magát.

Szerencsére egy órával később Dani már sokkal jobban lett, hatott a lázcsillapító és már csak hőemelkedése volt. Duplán örültem, mivel így már a kedve is sokkal jobb lett, másrészt pedig végre megtaláltam a számára leghatásosabb lázcsillapító szert. Mire Sári és a férjem hazaértek, Dani már az igazak álmát aludta. Sári és Joci is jól érezték magukat sétálás közben. A lányom órákon át böngészte a csecsebecséket az árusoknál, végül pedig a férjem vett is neki néhány dolgot. Sári választott magának egy hűtő mágnest és egy kulcstartót, Joci pedig egy sörnyitót szerzett be. Miközben kint kódorogtak rólunk sem feledkeztek meg, Daninak hoztak egy apró plüssállatot, aminek édes pulcsija is van Balaton felirattal, nekem pedig hoztak egy karkötőt, amit „J-S-D” felirat díszít. Egyből rájöttem, hogy ezek az ő kezdőbetűik, hogy ezek után mindig magamon hordhassam a családomat. Nem árulták el, hogy Joci vagy Sári ötlete volt-e, de végül is nem számít. Figyelmesek és kedvesek voltak, nekem pedig nagyon jól esett.

Mivel Dani a kanapén aludt el, úgy döntöttem, hogy nem ébresztem fel csupán amiatt, hogy felmenjen a szobába. Reggelig szinte mozdulatlanul aludt és egészen jó kedvvel ébredt. Joci akkor adta oda neki a plüss macit, amitől még jobb kedve lett. Ismét megmértem a lázát, délelőtt is volt egy kis hőemelkedése, de aznap már sokkal jobb színben volt. Közösen úgy döntöttünk, hogy azt a napot még meghagyjuk Daninak gyógyulásra, az ő kedvéért aznap senki sem ment le a strandra. Fenn maradtunk a nyaralóban, beszélgettünk, kártyáztunk és társasjátékoztunk, jól éreztük magunkat. Szerencsére Daninak estére sem ment fel a láza, így a következő naptól visszatért minden a jól megszokott kerékvágásba, egész nap a strandon voltunk.

Azóta sem tudom, hogy Daninak mitől ment fel a láza, de a lényeg az, hogy a megfelelő gyógyszerrel sikerült a lázcsillapítás és a kisfiam sokkal jobban lett.