Már tinédzserkoromban eldöntöttem, hogy ha egyszer jogosítványom lesz, akkor nem csak azt, de majd a saját autót is magamnak szeretném megvenni. Éppen ezért elkezdtem már középiskola mellett dolgozni, amint betöltöttem azt a korhatárt, amennyivel diákként munkába lehet állni. Iskolaszövetkezet által találtam munkát és évekig úgy is dolgoztam. Aztán amikor már egyetemre mentem, akkor volt egy teljes állásom is, ahol nagyon rugalmas volt az időbeosztásom is. Ez volt idáig a legjobb munkahelyem, ahol diákként dolgoztam és olyan szerencsés helyzetben voltam, illetve vagyok, hogy diploma után is maradhattam itt, és azóta is itt dolgozom.

A diákszövetkezet által vállalt munkáim nagyon nehezek voltak, és nem is a legjobb fizetést kaptam értük soha, de mindig azt mondtam, hogy jobb ez, mint a semmi és muszáj valamit csinálni, hiszen az embernek kiadásai vannak, és nem várhatják el a diákok a szülőktől, hogy állandóan ők álljanak mindent. Egy idő után meg kell tanulni a saját lábunkra állni. Nem azt mondom, hogy azonnal iskola mellett mindenki vállaljon teljes állást és akár a munka a tanulás rovására is kell, hogy menjen, hiszen ez egyáltalán nem igaz. Egy gyereknek az elsődleges dolga az, hogy tanuljon és sikeresen letegyen valamit az asztalra. Érettségi, diploma, stb. Vannak persze olyan gyerekek, akik nem tehetik meg, hogy ne menjenek el dolgozni, mert a szüleik az ő segítségükre is rá vannak szorulva. Vagy éppen történik velük valami olyasmi, ami miatt muszáj például az iskolát is ott hagyniuk, de ez már megint egy másik téma.

Én már középiskolás korom óta dolgozom, és nagyon örülök neki, hogy már akkor így döntöttem, és megtanultam már elég korán a saját lábamra állni. Amit akartam, azt a fizetésemből meg tudtam venni és nem kellett a szüleimnél pénzért kuncsorognom. Sőt, néha még én adtam nekik, vagy éppen én leptem meg őket valamivel. Büszkék voltak rám és még most is azok és ez nagyon jól esik.

A jogosítványomat is én fizettem saját magamnak, és nagyon komolyan is vettem a dolgot, mivel ez nem egy olcsó dolog és sokba fáj az embernek, ha valamelyik résznél az ember megbukik. Én szerencsére egyik résznél sem buktam meg, pedig a jogosítvány is egy olyan dolog, ahol úgy is el lehet bukni egyes részeknél, hogy az ember nem tehet róla. De hát ez ellen sok mindent nem tudunk tenni.

A jogsit is iskola mellett csináltam meg és mivel így nem volt rá annyi időm, kicsit el is húzódott. Néhány osztálytársam is letette a jogosítványt utánam. Volt, aki a történeteim és a sikereim után kapott hozzá kedvet, vagy éppen addigra sikerült összegyűjtenie a pénzt. Vagy éppenséggel a szülei lepték meg azzal, hogy beíratták a tanfolyamra. Néhányan nyáron kezdték el, amikor minden idejüket erre tudták szánni, és akkor akár egy-két hónap alatt is megvolt a jogsijuk. Nekem tovább tartott, mivel mellette iskolába és dolgozni is járnom kellett. De nem bánom, a lényeg, hogy megvan.

Utána sokat gyakoroltam apukámmal, de nem volt szükségem saját autóra, először azon voltam, hogy leérettségizzek, felvegyenek az egyetemre és legyen saját albérletem. Ez is könnyebb volt az én helyzetemben, mert én a párommal költöztem össze, viszont, aki egyedül szeretne lakni, annak húzósabb. Árban is, hiszen egyedül fizetni mindent, nagyon nehéz. Egy ismerősöm pont akkor adta ki a lakását albérletnek, amikor mi keresni kezdtünk, így ez hamar megvolt.

Egy idő után, amikor már lediplomáztam és az állandó munkahelyem is még mindig megvolt – ahol még mindig ott vagyok, szerencsére -, úgy gondoltuk, hogy kellene egy saját autó. Közösen vettünk egyet, amit aztán közösen is használtunk.  A párom kicsit gyakrabban, mert ő a munkájából kifolyólag országon belül is sokat utazik, így neki többet volt rá szüksége. Nagyon jól bírta az autó, örültünk is, hogy milyen jó autót sikerült választanunk. Mivel közösen vettük, így az árakban is kicsit feljebb mehettünk, így egy egész kis pofás autót sikerült vennünk. Azóta ezt már lecseréltük, mivel ez egy használt autó volt, viszont azóta azt már eladtuk és vettünk egy sajátot. Most is szintén a párom használja többet, de ezzel nincs is gond, cserébe nagyon gyakran értem jön munka után és hazavisz.

Van egy ismerőse, aki autószerelő, már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Ha néha apróbb gondok is voltak a kocsival, mindig vihettük hozzá és ez most is így van, a jelenlegi autónkat is ő javítja, ha éppen úgy van. Ő ajánlott nekünk egy autósboltot is, amit még korábban neki is ajánlottak. Ő is innen vásárol és a rendes ügyfeleinek – nem is tudom, ügyfelei vannak egy autószerelőnek?! -, ezt az autósboltot szokta ajánlani.

Az autósbolt egyébként tényleg nagyon jó, mi is voltunk már ott párszor =>>> https://www.olajwebshop.hu/autosbolt.html, vásároltunk is ott. Szuper hely, amit szívesen ajánlok én is az ismerőseimnek, akiknek autójuk van. Múltkor például pont motorolajat vettünk ott, és miközben a párom éppen azok között válogatott, én kikötöttem a különböző autóápolási termékeiknél, úgyhogy abból is bezsebeltünk egy-két terméket. Így hát, aki csak teheti, menjen el oda, mert megéri és az árak is igazán kedvezőek.