Fiatalon nem csoda, hogy az ember szeret bulizni, vagy fesztiválokra járni, esetleg elmenni egy-egy koncertre. Ezeknek az elfoglaltságoknak pedig szerves részét képezi az alkohol, és sajnos egyes szubkultúrákban az ilyen-olyan egyéb drogok is. Addig, amíg az ember csak a kipróbálás szintjéig jut el, és nem szokik rájuk teljesen, azaz nem érzi szükségét, hogy rendszeresen valamilyen szerrel segítsen rá a jókedvére, addig jó eséllyel nem történik semmilyen visszafordíthatatlan károsodás. A probléma ott kezdődik, amikor már annyira az életünk szerves részévé válik valami, hogy teljesen ráfüggünk. Sajnos az egyik legjobb barátommal, Gergővel éppen ez történt.

Már egészen általános iskolás korom óta ismerem őt, mindig is nagyon jóban voltunk. Igazán legjobb barátokká azonban a gimnáziumi éveink alatt váltunk. Akkoriban nagyon sokat jártunk bulizni, legyen szó házibuliról, vagy klubokról. Az ő esetében már akkor is gyakori volt, hogy hajnalban tántorgott haza részegen, valamelyik barátunk segítségével. Sajnos hajlamos teljesen elveszteni a kontrollt, és ilyenkor úgy inni, mintha nem lenne holnap. Annyira imádott bulizni, hogy akkoriban minden vágya volt, hogy dj lehessen. Az elképzelései szerint így életvitelszerűen partizhatott volna. A gimnázium végére azonban lenyugodott kicsit, ugyanis szeretett volna sikeresen bejutni az egyetemre, és tovább tanulni.

Az egyetemi évei alatt azonban megint csak elszaladt vele a ló, és ez többek között az ottani társaságának is köszönhető. Sok egyetemi buliba járt el, ahol patakokban folytak a különböző italok. Egy mondhatni kontrollvesztő alkoholistának ez egy tökéletes terep arra, hogy visszaessen. Akkoriban azonban még nem voltunk tisztában azzal, hogy Gergő tulajdonképpen alkoholfüggő. Mivel nem ivott minden nap, és voltak olyan időszakai, amikor próbált egyáltalán nem fogyasztani alkoholt, nem gondoltuk, hogy olyan nagy a baj. Az egyetem végeztével lett egy stabil, jól fizető állása is. Idővel azonban egyre több jelét kezdte el mutatni az alkoholizmusnak. Fáradékonyabb, ingerültebb volt, sokszor volt levert, és néha elérhetetlen volt nem csak a barátai, hanem még a családja számára is.

Amikor már két hete senki sem hallott felőle semmit, akkor kezdtünk el igazán aggódni. Ez előtt az időszak előtt minden hétvégén találkoztunk, elmentünk együtt koncertekre, vagy csak beültünk valahova iszogatni – bár azóta rájöttünk, hogy éppen iszogatni nem kellett volna vele. A családját is felkerestük, és tőlük tudtuk meg, hogy Gergő elvesztette a munkahelyét. Többször előfordult ugyanis, hogy egy átbulizott éjszaka után egyáltalán nem ment be dolgozni. És még csak semmilyen értesítést sem küldött erről a felettesének, vagy a kollégáinak. Ennek következtében pedig depresszió lett rajta úrrá, és ez volt az oka annak, hogy “eltűnt”. Se a családjával, se a barátaival nem volt kedve beszélgetni a történtekről, helyette viszont elkezdett napi rendszerességgel alkoholt fogyasztani. És nem is keveset.

Ennek következtében a tolerancia szintje növekedett, ami nagyon veszélyes egy alkoholbeteg esetében. Ilyenkor egyre és egyre többet fog inni, amíg el nem éri az általa elvárt hatást. És hogy honnan tudom mindezt? Amikor eljutott hozzám Gergő függőségének a híre, kétségbeesetten megoldásokat kezdtem keresni, és ekkor találtam meg ezt a cikket: https://felepulok.hu/blog/13-az-alkoholizmus-fokozatai-hol-kezdodik-valojaban-az-alkoholbetegseg
Ez az összefoglaló tökéletesen, pontról pontra végigvezette az alkoholizmus kialakulásának fázisait. A leírtak pedig kísértetiesen hasonlítottak Gergő esetére. Érdemesnek találtam végignézni az oldal többi tartalmát is.

A https://felepulok.hu/blog/13-az-alkoholizmus-fokozatai-hol-kezdodik-valojaban-az-alkoholbetegseg linken található cikk a Felépülők Családi Felépülési Központ által lett megosztva. A központ egy olyan 28 napos programot kínál a betegeknek, amelynek a végén ideális esetben képesek lesznek teljesen elhagyni az alkoholfogyasztást. A program maga tehát a teljes absztinenciára épít. Ez azért különösen fontos célkitűzés, mert egyéb esetben fennáll a lehetősége annak, hogy a páciens visszaesik. A programot teljes nyugalomban, egy balaton-felvidéki, természetközeli házban tölthetik el a betegek. A felépülést az addiktológiai szakemberek mellett tapasztalati munkatársak segítik, akik 0-24-ben jelen vannak. A programot vezető szakemberek a saját példájukkal is segítik a betegeket. A csoportos terápia és egyéni konzultációk mellett szabadidős programokat és családi napokat is biztosítanak.

A program végeztével sem engedik el a betegek kezét. A 28 nap után ingyenes utógondozást biztosítanak, és a családtagokat is igyekeznek bevonni a gyógyulási folyamatba. Ez azért is különösen fontos, mert az alkoholizmustól nem csak maga a függő szenved, hanem a közvetlen környezete, hozzátartozói is. Ráadásul teljesen mindegy, hogy milyen családi vagy anyagi háttérből jössz, a függőség ugyanolyan veszélyekkel fenyeget, mintha nem lenne biztos kereseted. Nagyon sokszor derül ki látszólag sikeres, boldog családapákról és anyákról, hogy alkohol problémákkal küzdenek. Nem szabad tehát csupán a látszatnak hinni, ugyanis a háttérben számos ok rejtőzhet, ami miatt az emberek az alkoholhoz, vagy egyéb szerekhez nyúlhatnak.

Ahhoz, hogy valaki a gyógyulás útjára léphessen, fel kell ismernie, hogy milyen problémával küzd. A segítő, támogató család ilyenkor nagyon sokat nyomhat a latba, azonban az első lépést az alkoholbetegnek kell megtennie. Mindannyiunk megkönnyebbülésére a munkahelye elvesztése után Gergő is belátta, hogy nagyon nincsenek rendben a dolgok, és tennie kell valamit azért, hogy rendbe jöjjön. Természetesen minél előbb új munkahelyet kellett találnia, de ehhez elengedhetetlen volt, hogy az alkoholfüggőségét kezeltesse. Próbálkozott kezdetben azzal, hogy egyszerűen magától letegye az italt, de mint az gyanítható volt, ez nem bizonyult hatékony megoldásnak. Annyira volt elég ez az elhatározása, hogy kevesebbet fogyasszon. Már nem itta magát részegre, azonban még így is minden nap szüksége volt az alkoholra. Elsőre már ez is jó eredménynek számított.

Látva az első nem túl sikeres próbálkozását a szülei rábeszélték, hogy beszéljen pszichológussal, hátha az segít rajta. Körül-belül 3-4 hónapig heti rendszerességgel járt szakemberhez, de még ez sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy egy évek óta berögződött szokást teljesen elnyomjon vele. Hiszen gondoljunk csak bele, mint azt már említettem, egészen tinédzser koráig nyúlik vissza a függőségének a története. Kezdett azonban nyitottabb lenni, és visszanyerni a régi személyiségét. Ekkor jöttünk a képbe mi, a barátok. Bátorkodtunk ugyanis megosztani a Felépülők Központ elérhetőségét Gergővel és a családjával. Ők is szimpatikusnak találták a 28 napos programot és a nyújtott szolgáltatásaikat, így felvették velük a kapcsolatot.

Többszöri konzultáció után meghozták a nagy döntést: Gergő részt fog venni a következő induló programon. Már izgatottan, azonban némi félelemmel várja a program kezdetét. Hasonló helyzetben valószínűleg engem is rettegés töltene el, hiszen úgy érezném magam, mint aki alól kirántják a szőnyeget. Szomorú belegondolni, hogy az egykor még szórakoztatónak tűnő, felelőtlen tinédzserkori bulizás a későbbiekben idáig fajulhatott. Ezt viszont senki sem láthatta előre. Tartottunk egy szigorúan alkoholmentes búcsúztatót Gergőnek, mielőtt bevonul a rehabilitációs központba. Mindannyian bízunk abban, hogy a Felépülők segítségével meg tud szabadulni a hosszú évek óta tartó alkoholfüggőségétől, és hamarosan újra teljes életet tud majd élni.