Nemrég egy barátnőmmel, Katival találkoztam, aki elmesélte, hogy a lánya, Réka milyen jól árt az első diákmunkájával. Annak idején az egyetemen mi is sokan csináltunk diákmunkát a tanulás mellett, és az évfolyamunknak elég vegyes tapasztalatai voltak.

Volt olyan, aki élelmiszerüzletben dolgozott, volt aki ruhaboltban, s volt aki mondjuk futárként, de általában amúgy nem annyira a munka maga, inkább a kollegiális viszonyok minősége határozta meg azt, hogy valaki szerette-e azt, amit csinált vagy nem.

Most Kati elmondta nekem, hogy tulajdonképp Rékánál is ez volt, egyáltalán nem bánta, hogy raktáros pozícióban dolgozik, mert olyan jók a kollégák. Azonban pár hét után már azért örült volna annak, ha egy kicsit kevesebbet kellene volna emelgetnie, de szólni persze nem szólt senkinek semmit.

Az egyik nap viszont kihallotta az irodáról a főnök, Noémi kérdését, hogy ugyan mi került ilyen sokba, hisz csak 3 csomag Epson tintapatron lett rendelve, s eddig jóval kevesebbet kellett ugyanezért a csomagért fizetni.

Réka pedig, ahogy Noémi jött kifelé, és odaköszönt neki, gondolta csak megemlíti, hogy ő tud egy egész jó helyet, ahol igen jó áron lehet mindenféle nyomtatási kellékekhez jutni, így például HP, Canon és Epson tintapatron is van a kínálatban.

Miután átnézték a cég oldalát, Noémi úgy döntött, hogy akkor mostantól innen fognak rendelni, ugyanis az összes szükséges patrontípus megvolt nekik, ráadásul 2, illetve 3 termék esetén kedvezmény jár, a szállítás pedig minden esetben ingyenes.

A rendelés még aznap le is lett adva, másnap pedig Rékát legnagyobb meglepetésére és örömére kinevezték adminisztrációs és beszerzési asszisztensnek.