Egyetemi évei alatt, sőt van, aki már a gimnáziumi évek során is megtapasztalhatja a felnőtt élet árnyoldalát, ami kedves köntösbe bújtatva akkor még DIÁK munka címen fut.

Akkoriban azért még nem éreztük át annak súlyát, hogy ilyen jellegű munkavégzés során még nem tapasztaljuk meg az összes negatívumot a munkás élet kapcsán, így utólag visszatekintve sok esetben valóban kellemesebb akár csak a munkakörnyezet is, mint amikkel aztán később találkozunk.

Gimi és egyetem során rengeteg diák-, és iskolaszövetkezethez beregisztráltam, azt remélve, hogy így majd jobb eséllyel indulok a gyorséttermi kisegítő munkásnál jobb, testhezállóbb feladatokért is. A legtöbb helyen ugyanis ez a sláger, illetve ehhez jönnek még a különböző árufeltöltési és leltározási területen jelenlevő pozíciók. Ezek közül sajnos egyik sem tartozott az általam preferált munkalehetőségek közé, így tényleg elengedhetetlen volt a több lábon való állás. Ezen felül még előszeretettel alkalmaztak call centerekben diákokat, de az olyan stresszfaktorral járt együtt, amihez nem volt lelkierőm. Általában vagy szerencsétlen kisvárosi emberekre kellett volna teljesen felesleges dolgokat rásózni, vagy ami helpdesk területen bejövő hívások fogadásával járt volna, ahhoz olyan szintű nyelvismeret kellet volna, aminek akkor még nem álltam birtokában, így nem csak diákmunka szövetkezetet, de nyelviskolát is kereshettem volna Budapesten.

Legszívesebben a közvetítő cégnél helyezkedtem volna el, min projekt koordinátor asszisztens, vagy toborzó munkatárs, de akkoriban ezek a helyek már a meghirdetésük pillanatában elkeltek. Egyszer azonban, már vizsgaidőszak végéhez közeledve, kaptam egy telefont, mely webshop-ba termékek feltöltésével foglalatoskodó munkát eredményezett.

Egy konyhabútorokkal foglalkozó web áruházhoz sikerült így bejutnom, mint junior szövegíró. A munka nem volt a legváltozatosabb, hiszen egy szűk témakörön belül kellett rövid leírásokat összeállítani és feltölteni. A környezet viszont annál jobban bizonyult. Hamar megszeretett a csapat és én is őket, talán ez mondható életem első igazi munkahelyének. Másfél éven keresztül dolgoztam a cégnél, és azalatt rengeteget fejlődtem, tanultam és a végén már egyáltalán nem éreztem, hogy csak egy beugrós vagyok, aki bármikor bárkivel helyettesíthető lenne.

Nem csak a munkatársakkal, de a közvetítő céggel is olyan jó kapcsolatot sikerült kialakítanom, hogy még a céges karácsonyukra is hivatalos voltam, sőt az iskolaszövetkezetes projekt koordinátort pedig a web áruház vendégelte meg a szeretet ünnepén.

Nincs is abban ezek után már semmi meglepő, hogy az ott töltött időszakban a szövetkezet, a szövetkezeti tagok, sőt még az ismerőseim is, akik nagyobb felújításba vagy költözésbe fogtak, az mind ezen a helyen jutott olcsón konyhabútorhoz.

Végül a szakmai gyakorlatom és a karrierem miatt el kellet búcsúznom a cégtől, de azóta sem éreztem magam sehol annyira megbecsülve, sőt már szinte családtagnak, mint ott.