Gyermekkorom óta szenvedélyesen érdekeltek a gépkocsik, de nem azok a tipikus tuning autók ami minden második korombeli srácot foglalkoztat. Inkább az egyszerű mindennapiak, hisz valamiért ezeket sokkal közelebbinek éreztem magamhoz, és a gyakran elromló autóink mellett édesapámmal együtt én is megtanultam egy-egy egyszerűbb szerelői fogást, metódust, gyakoribb hibakódot, ami a legtöbb autóra ráhúzható. Ennek köszönhetően, ha kisebb hibák adódtak később, mikor már a saját autómra kellett figyelnem, akkor sem pánikoltam be, hanem legtöbbször megoldottam önmagam – ha összetettebb vagy nagyobb volt a baj, akkor vittem szakemberhez.

Ez egy rövid összefoglaló, de igazából az első kocsimnak külön története van. Viszonylag későn kezdtem el dolgozni, 18 évesen, mivel világvégi vidékinek titulált helyen éltem addig, és valamiért úgy éreztem, hogy amúgy sincs rá szükségem. Aztán felkerültem a fővárosba, elkezdtem az egyetemet, és realizáltam, hogy a pénz itt már nem annyit ér, mint otthon – hiszen minden drágább. Szerencsés helyzetben voltam, mivel a szüleim fizették a lakhatásom, de a mindennapi élethez szükséges dolgokon kívül (számlák, közlekedés, élelmiszer) magamnak kellett gondoskodni a többiről, így dolgozni kezdtem, először egy diákszövetkezetnél elárusítóként, heti 20 órában, mivel az órarendem nem volt túl megengedő a hétköznapokat illetően, ugyanis szinte minden tantárgyam katalógusos volt az egyetemen, és  állandó tendencia volt, hogy a nap közepére hirdetnek meg egy előadást, hogy se előtte, se utána ne legyen lehetősége semmit csinálni az embereknek. Ezért maradtak a hétvégék. Megerőltető volt, hiszen minden héten 20 órát dolgoztam iskola mellett, de úgy gondolom megérte, hiszen nem csak a pénztárcám köszönte meg, hanem később a jellemem, mert a munka megtanított az alázatra.

Nem mondanám, hogy sokáig dolgoztam itt, de azt sem hogy kevés ideig. Nyolc hónapot bírtam a diákszervezet kötelékében, aztán átváltottam részmunkaidőre a nyár eljövetelével. Idegőrlő volt részükről, hogy folyamatosan még több munkát akartak rám erőltetni – ami nem feltétlenül egy rossz dolog, de abban az időben egyszerűen nem volt rá több időm.

Szerintem akkor és ott sok mindent megtanultam az igazi életről, hiszen ezek voltak az első tapasztalásaim a felnőtt léttel kapcsolatban. Onnantól igyekeztem úgy rendezni a beosztásom és az órarendem, hogy beleférjen a heti 3 nap a munkavállalásomba, és minél inkább érezzem azt, hogy előre tartok.

Így dolgoztam tovább heti 30 órát az iskola mellett a diplomáig, közben pedig, szülői segítséggel egy autót is megvásároltam.  Csodálatosan éreztem magam ekkor, hisz úgy tűnt mintha már elértem volna valamit. Viszont, mivel egy használt és régebbi fajta kocsi volt, ezért gyakran romlott, és sokszor új alkatrészeket kellett vennem, vagy csak szerelőhöz hordanom hetente. Mondanom sem kell, hogy lassan kiszámoltam megéri-e egyáltalán, és kiderült hogy egyáltalán nem. Szerencsére pont akkor jött egy újabb nyár, és azt végigdolgozva, valamint az első autómat eladva tudtam venni egy újabb modellt, ami már kevésbé volt romlandó és nem a szerelő volt a második otthona.

Azóta kiemelten figyelek arra, hogy milyen szakemberhez és mikor viszem, honnan szerzem be a hozzá kellő alkatrészeket, azoknak milyen garanciái vannak, és ár-érték arányban hol kezelik a legjobban.  Szerencsére új szerelőt már sikerült találnom, az állandó kedvenc tisztító helyem is megvan a belvárosban, valamint, a nemrég megesett nyári gumira való váltás alkalmával sikerült találnom egy szuper oldalt is, ahol jó áron juthatok jó minőségű akciós nyári gumikhoz. Házhoz szállítást is vállalnak, és hihetetlenül kedves az ügyfélszolgálat is, hát nem szuper?

A húgom nemrég költözött fel a fővárosba, és mivel friss jogsis, ezért előszeretettel kéri kölcsön az autóm, hogy had gyakoroljon rajta. Kiforratlan és a vezetési stílusa, de ahogy látom, a gyakori fék-gáz váltogatás ellenére sincs semmi probléma az új gumikkal, szóval mérhetetlenül elégedett vagyok!

Ahogy látszik, számomra mindig is fontos volt a pénz, de ugyanúgy a munka minősége és a megkeresett pénz elköltésének módja is. Az egyetem alatt meg kellett tanulnom takarékosak élni és igyekvőnek lenni, hisz másképp a mai napig nem tudnám megtalálni a leginkább kedvező (mint legutoljára a gumidiszkont.hu webáruház) és kézenfekvő ajánlatokat, amely tulajdonság a jövőbeli vállalkozásom építéséhez elengedhetetlen.